Boldog 18-at.

1. Fejezet

*Bonnie Naplója*

- Szia, Kedves, aki éppen most olvasod ezt.

 Nos, én nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy én ezt megírtam, és hogy te most a kezedbe tartod, de szeretném, ha tudnád, az életem tartod most a kezeid között.

Ezt a naplót apától kaptam a 18. szülinapomra.

Mindig azt mondta, hogy 18 éves kortól egy teljesen új kapu nyílik meg előttünk, és hogy igazán innentől kezdődik csak el az élet, azért adta ez a naplót, hogy megörökítsem minden pillanatát, amit innentől kezdve történik velem.

Hát akkor kezdeném a mai nappal a szülinapommal.

- Boldog szülinapot mától kezdve nagylány vagy – nyitott be az ajtómon anyu és mögötte apu állt egy kamerával.

Kiugrottam az ágyból és egyenesen és a nyakukba ugrottam.

- Köszönöm – mondtam széles mosollyal az arcomon.

- Mit tervezel mára nagylány? – kérdezte apu az ágyamra ülve.

- Nem is tudom – válaszoltam miközben elvettem anyutól a kedvenc reggeli kakaómat.

- Képzeld tegnap este Debby barátnőd felhívott és megkérdezte, hogy elvihetnek-e este bulizni?

- Tényleg és te mit mondtál? – néztem rá ártatlan szemekkel mintha nem is tudtam volna róla pedig az igazság az, hogy a suliba megbeszéltük, hogy ő majd felhívja a szüleimet és elkér estére, mert ha én kértem volna biztos, hogy nem engednének el.

- Azt hogy csak éjfélre érj haza – felelt.

- Éjfélre? Mint Hamupipőkének? – kérdeztem vissza.

- Igen, de ha lehet, akkor te ne hagyd el a cipőd. – nevetett.

- Imádlak titeket és ígérem, haza érek időben. – mondtam majd felugrottam az ágyról, hogy a telefonomhoz menjek elmondani Debbynek hogy összejött a tervünk.

Apáék ki mentek a szobámból mikor látták, hogy felesleges maradniuk úgysem figyelek már rájuk az izgatottságtól.

 - Sikerült ma este mehetek – sikítottam bele a telefonba mikor Debby felvette.

Elhitték, amit mondtam ­­– kérdezte Debby meglepődve.

- Mért mit mondtál nekik? – kérdeztem vissza.

- Csak azt, hogy pár lány a föci szakkörről meglepi, bulit csinál neked.

- Nem hiszem el, hogy hazudtál nekik – mondtam dühösen.

- Nyugi már nem fogják megtudni. Ne légy ennyire jó kislány! – válaszolta határozottan.

- Én nem is tudom, el kellene mondani nekik…

- Megőröltél akkor már tuti, hogy nem engednek el. Ígérem, vigyázok rád. – mondta, hogy megnyugtasson.

- 8-ra ott vagyok, érted készülj el addigra rendben. – utasított.

- Rendben, szia – tettem le a telefont.

A vasárnap további részét a szüleimmel töltöttem.

Elmentünk apu egyik üzlet társának a partijára majd haza fele beugrottunk egy kis korai vacsira egy étterembe.

Mikor haza értem már este 7 volt ezért elkezdtem készülődni.

A hajamat kicsit begöndörítettem és egy kicsit kihúztam a szemem fekete szem ceruzával majd egy kis spirállal tökéletesítettem azt.

Bele néztem a szekrényembe és volt ott egy ruha, amit még a nagyitól kaptam.

Délután felhívott Debby és megkérdezte mit veszek fel mikor elmondtam, hogy a nagyitól kapott ruhámat kinevetett, mert tuti hogy valami cuki kis szívecske mintás ruhára gondolt, de valójában nekem van a legjobb nagyim a világon.

Ki vettem a ruhát és végig nézem rajta egy ezüstszínű szoknya volt hozzá egy bőrkabáttal.

Felöltöztem és gyorsan lefutottam a lépcsőn és közbe be kiabáltam anyuék szobájába, hogy elmentem nem akartam, hogy meglássák a ruhámat.

Amikor kimentem Debby a nagy fekete autójával már várt rám.

Gyorsan beszálltam a kocsiba mielőtt valaki utánam jöhetett volna.

- Nahát csajszi még sem a nagyi ruháját vetted fel? – kérdezte Debby nevetve.

- De igen ez az – mondtam büszkén.

- Wáó milyen jó ízlése van a nagyinak. – lepődött meg.

- Indulhatnánk – sietettem.

- Persze már indulunk is – taposott a gázra.

Fél óra alatt ott is voltunk.

Mikor kuszáltunk a kocsiból és körbe néztem megijedtem kicsit milyen sokan voltak.

Mikor befele mentünk éppen egy fiút vittek ki, mert szét hányta magát.

- Jézusom Debby menjünk innen ez a hely ijesztő – mondtam miközben a fiúra mutattam.

- Ugyan már csak kicsit sokat ivott ennyi – nyugtatott meg.

Mikor beértünk kicsit meg nyugodtam mikor meg láttam néhány ismerős arcot.

- Sziasztok, hát ti? – kérdeztem tőlük.

- Debby hívott minket meg – mondta Zack.

Én csak mosolyogtam rájuk.

Az este egy része kicsit feszült hangulatban telt.

Nem vagyok hozzá szokva az ilyen helyekhez.

- Jössz táncolni – kérdezte Zack.

- É-é-én nem tudok táncolni – dadogtam.

-  Akkor majd meg mutatom, hogy kell – húzott közelebb magához.

- Ne hagyj békén – löktem félre magamtól és elfutottam a mosdóba.

*Debby szemszöge*

- Most komolyan mért kellet így rá ijeszteni ennyire?

Így is eléggé párázott ez estétől – löktem oldalba.

- Te is tudod, hogy nagyon tetszik nekem ­­– mondta miközben belenyúlt a zsebébe.

- Most meg mit csinálsz? – kérdeztem a kezébe lévő kis fehér tablettára mutatva.

- Nyugi ezt csak egy kis bogyó ettől csak felpörög egy kicsit nem lesz ennyire rémült – mondta majd bele dobta a tablettát Bonnie poharába.

Kicsit bűntudatom van, hogy hagytam neki, de tényleg nagyon ijedt és ettől legalább lenyugszik egy kicsit.

* Bonnie szemszöge*

Elindultam megkeresni a mosdót, de arra lettem figyelmes, hogy hirtelen a padlóra kerültem.

Mikor felnéztem egy göndör hajú fiú nyújtotta felém a kezét.

- Jól vagy? – kérdezte

- Azt hiszem igen – feleltem majd megfogtam a kezét.

- Sajnálom – mondta és rohant tovább.

Tovább mentem majd mikor megtaláltam a WC előtt lévő hosszú sort úgy döntöttem inkább kibírom és nm várom ki a sort.

Visszamentem a többiekhez és leültem egy székre.

- Hoztam neked egy bocsánatkérő italt – mondta Zack és felém nyújtott a poharat.

Kivettem a kezéből a poharat majd bele ittam. 

Néhány perc múlva kicsit furán éreztem magam úgy éreztem magam mintha semmitől sem féltem volna.

Felálltam és a táncoló tömeg közepéhez sétáltam.

Elkezdtem táncolni, de egyszer csak valakinek a kezét éreztem a derekamon.

Mikor megfordultam örömmel vettem észre hogy nem Zack az.

A göndör hajú srác volt az, aki az előbb nekem jött.

- Megint találkoztunk – mondta vigyorogva.

- Úgy tűnik, nem bírsz elkerülni engem – feleltem a kezeimet a nyaka köré fonva.

- Harry vagyok – súgta a fülembe.

- Bonnie – válaszoltam vissza.

- Szép neved van – felelte majd a kezét a derekamról az arcomra tette.

Nem tudom, mi történik velem sosem hagytam volna egy fiút sem eddig elmenni de most elfogott valami különös érzés.

- Most meg foglak csókolni – közölte velem majd a száját egyenesen az egyemhez nyomta időt sem adva, hogy válaszoljak neki.

Visszacsókoltam és csak hagytam, hogy a pillanat vezéreljen.

- Mit szólnál, ha elmennénk innen valahová. – kérdezte a szemöldökét felhúzva.

- Benne vagyok – megfogtam a kezét és elindultam a kijárat felé.

Mikor hátra néztem láttam Debbyt, hogy felém sétál, de én nem akartam, hogy tönkre tegye a mai napot, amikor vége egyszer élvezem is, amit csinálok, ezért elkezdem egyre gyorsabban menni Harryt magam után vonszolva a tömegen.

Mikor kiértünk és magam mögé néztem nem láttam Debbyt sehol ezért lelassítottam.

- Melyik a te kocsid? – kérdeztem Harryt.

- Az ott – és rámutatott egy fekete audira.

Elindultunk a kocsi felé, de mikor hátra néztünk két nagydarab ember termett ott mögöttünk akik követni kezdtek minket.

- Gyere gyorsabban – mondta idegesen Harry

Mikor észrevették, hogy sietve megyünk hirtelen elkezdtek ránk lőni.

Harry megfogta a kezemet és elkezdtünk futni, felsikítottam mire Harry egyre szorosabban fogta a kezem és húzott maga után.

Kinyitotta az autóajtaját majd gyorsan beszálltunk.

- Bukj le – utasítót Harry.

Azt tettem, amit kért lebuktam az ülések közé.

Harry beindította az autót majd teljes erővel rálépett a gázra.

- Nem menekülhettek akárhová is bújsz meg fogunk találni – kiabálták utánuk miközben az egyik eltalálta az ablaküveget.

- Mikor már nem láttuk és nem is hallottuk őket feljöttem a rejtekhelyemről és kérdőre vontam Harryt.

- Mi volt ez?  – kérdeztem dühösen.

- Logók nekik egy kis pénzzel – válaszolta nyugodtan.

- Tessék?

Egy kis pénz miatt majdnem kinyírtak minket.

Mennyi az a kis pénz? – vontam a tekintetemet felé.

- Pár millió – ez válasza még nyugodtabban hangzott, mint az előző.

Mi van? – néztem értetlenül.

Ezek uzsorások – mondtam miközben bekapcsoltam az övemet.

 - Nem ezek nem uzsorások – mondta miközben a visszapillantó tükörbe nézett.

- Akkor még is kik – kérdeztem kicsit ijedten.

- Tulajdonképpen nem is tartozom nekik, hanem elloptam tőlük a pénzt.

A válasza kicsit meglepett és most még jobban félek tőle a fél órával ezelőtti bátorságom eltűnt és egy idegennel ülök egy autóban, aki hidegvérrel vall be nekem mindent, amit kérdezek tőle.

Eszembe jutott, hogy felhívom Debbyt hogy jöjjön értem, de a telefonomat a buliba hagytam a táskámba.

 Az autó bekanyarodott egy hatalmas házhoz.

- Itt laksz? – kérdeztem tőle.

- Nem én lakom itt csak a haverom – kiszállt az autóból és konyította előttem az ajtót.

- Ma este jobb, ha itt alszol most nem biztonságos ott kint. – mondta majd előre fele mutatott  jelezve, hogy menjek be a házba.

Nem válaszoltam neki csak azt tettem, amit mondott.

A ház belűről még hatalmasabb volt, mint amilyen kívülről tűnt.

Mi is nagy házban lakunk, de ez még a miénknél is sokkal nagyobb volt.

Mikor bementünk és körbe néztem olyan érzésem volt mint ha otthon lennék rettenetesen hasonlított a nappali a miénkhez.

- Érezd magad otthon – mondta Harry majd levettette a fekete pólóját. 

A póló hírtelen rengeteg tetoválást fedett fel a testén.

De a legszembe tűnőbb egy pillangó volt a mellkasán és két fecske kicsit feljebb.

Miközben Harry tetkóit tanulmányoztam az emeletről egy szőke hajú fiú sétált le egy Calvin Klein bokszerben.

A szívem egyre jobban elkezdett verni mikor oda sétált hozzám és a kezét nyújtotta felém.

- Niall – mutatkozott be.

- Bonnie – nem tudom, hogy a két fiú látványától vagy a mai nap miatt, de elkezdett forogni velem a világ és összeestem.

Arra ébredtem, hogy a nap süt a szemembe.

Mikor kinyitottam a szemem megrémülve ugrottam ki az idegen ágyból.

- Hol vagyok? – kérdeztem hangosan.

- Biztonságban – válaszolta a szőke fiú tegnapról.

- Haza akarok menni – mondta mérgesen.

- Rendben haza is fogsz menni, de nem most.

Addig is nem szeretnél le tusolni?

- Mégis mire várunk – kérdeztem.

- Harryre – felelte a szöszi.

- Ha jól hallom, akkor meg is jött.  – mondta majd ki nézett az ajtón.

- Kér valaki reggelit? – kérdezte Harry belépve az ajtón.

- Passzold ide – felelte Niall miközben elkapta a csomagot, amit Harry felé dobott.

- Haza akarok menni.

- Nem mondtad el neki – kérdezte nézett Harry Niallre.

- Gondoltam megvárlak vele téged – válaszolta majd bele harapott a sajt burgerébe.

- Nos, az van, hogy a tegnapi arcok, akik ránk lőttek hát… – nem fejezte be a mondatát.

- Azt hiszik, hogy velünk vagy mivel tegnap együtt láttak téged Harryvel – mondta Niall.

 - És ez mit jelent – kérdeztem elcsukló hangon.

- Azt hogy veszélyben vagy te is – válaszolta Harry.

- Ezt nem hiszem el ez volt életem legszarabb szülinapi bulija.